Elmélkedések a csendben megélt együttműködésről
Bevezető
Az engesztelésről nem lehet úgy beszélni, hogy Szűz Máriát mellőzzük. Nem azért, mert „szép” így a gondolatmenet, hanem mert Isten maga így rendelte. A megváltás művében Mária nem külső szemlélő, hanem alázatos, szabad és tudatos együttműködő.
Szűz Mária egész élete válasz Isten szeretetére. Olyan válasz, amely nem hangos, nem látványos, nem keres magának figyelmet – mégis a legmélyebb engesztelő lelkületet hordozza. Benne az engesztelés nem külön gyakorlat, hanem életforma: a teljes önátadás csendes, kitartó igenje.
Ebben a sorozatban Szűz Mária életét szemléljük az engesztelés fényében. Nem elvont gondolatokat keresünk, hanem azt az utat, amelyen ő járt – és amelyen minket is vezetni akar, mint az Egyház Anyja.
I. RÉSZ
„Íme, az Úr szolgálóleánya” – az engesztelés kezdete Máriában
Az engesztelés első és legmélyebb gyökere nem a szenvedésben, hanem az igenben van. Abban az igenben, amely nem alkudozik, nem mérlegel, nem kér biztosítékokat. Szűz Mária engesztelő élete nem a kereszt alatt kezdődött, hanem Nazáretben, az angyali üdvözlet pillanatában.
Ez az igen azonban egy egészen különleges lélekből fakadt. Mária szeplőtelenül fogantatott, vagyis Isten különleges kegyelméből megóvatott az áteredő bűn minden szennyétől. Nem saját érdeméből, hanem elővételezett megváltás által, Krisztus érdemeire tekintettel. Ez nem eltávolítja őt tőlünk, hanem éppen megmutatja, milyen az ember, amikor teljesen Istené lehet.
Mária tehát nem bűneiért engesztel. Az ő engesztelése nem jóvátétel a személyes vétkek miatt, hanem tiszta, szeretetből fakadó együttműködés Isten üdvözítő tervével. Ez az engesztelés magasabb rendű formája: nem kényszerből fakad, hanem a bűntől mentes szív teljes szabadságából.
Amikor Mária kimondja: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”, akkor egy olyan akarat hajol meg Isten előtt, amelyben nincs ellenállás, nincs rejtett önzés, nincs bűn által megsebzett bizalmatlanság. Ez az igen ezért válik az egész emberiség nevében kimondott igenné.
Ez az igen már önmagában engesztelő tett. Nem azért, mert bűnöket töröl el, hanem mert helyreállítja azt az engedelmességet és szeretetet, amelyet az ember a bűn által elveszített. Mária az új Éva: ahol az első asszony nemet mondott, ott ő igent mond – teljesen, fenntartás nélkül.
Ez számunkra is döntő tanítás. Az engesztelés nem mindig a bűnbánat könnyeiből fakad. Néha abból a csendes, tiszta igenből születik, amely elfogadja Isten akaratát akkor is, amikor annak következményei még ismeretlenek. Mária bűntől való mentessége nem távolít el minket tőle, hanem megmutatja az utat, amelyen a kegyelem által mi is járhatunk.
Szűz Mária nem menekül a kereszt elől – de nem is keresi azt. Ő Isten akaratát keresi. És mivel szíve teljesen mentes a bűntől, ez az akarat keresése tökéletes engeszteléssé válik: tiszta szeretetből fakadó önátadássá.
