2008. október 12-én, a Sokolka-i Szent Antal plébániatemplomban bemutatott vasárnapi szentmisén, áldoztatás közben, egy szentostya kihullott az egyik pap kezéből. A pap félbeszakította az áldoztatást, felemelte az ostyát, és a liturgiai előírásoknak megfelelően egy vizzel teli edénybe helyezte. Az ostya ilyenkor fel szokott oldódni a vízben.
A mise után, Stanislaw Gniedziejko atya kérésére a sekrestyés, Julia Dubowska nővér a vizet és az ostyát egy másik edénybe helyezte.
Egy héttel később, október 19-én Julia nővér a kovásztalan kenyér kellemes illatára lett figyelmes. Az edényt felnyitva a majdnem teljesen ép szentostya közepén, egy vérhez hasonló élénkvörös foltot pillantott meg: egy élő test részecskéjét. A víz nem színeződött el. Hogy biztosítsák a vizsgálat hitelességét, az ostya egy eltávolított darabját két független orvosszakértő, Maria Sobaniec-Lotowska és Stanislaw Sulkowski elemezte.
Az egymástól független vizsgálatok eredményei teljesen megegyeztek. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az átalakult ostya felépítése megegyezik a halál bekövetkezte előtti emberi szívizoméval. Maria Sobaniec-Lotowska tanúsága szerint a szívizomrostok emberi eszközökkel megmagyarázhatatlan módon fonódtak össze a kenyér rostjaival.
