Főoldal / Cikkek, lelkiségi írások / Engesztelés a csendben

Engesztelés a csendben

Lelki tanulmány 4. rész

1. A csend félreértése

A csendet sokan ürességnek gondolják.

Mások menekülésnek, visszahúzódásnak, vagy a világtól való eltávolodásnak. A keresztény értelemben vett csend azonban nem hiány, hanem jelenlét.

A katolikus lelkiségben a csend mindig Isten felé nyitott tér. Nem önmagunkba zárkózás, hanem figyelem. Nem hallgatás mindenáron, hanem készség arra, hogy az ember meghallja azt, amit nem ő irányít.

A csend nem öncél, hanem hely, ahol Isten megszólíthat.

2. Krisztus csendje

Jézus életében a csend nem mellékes elem volt.

Csend volt a pusztában.

Csend volt az éjszakai imádságban.

Csend volt a vádak között Pilátus előtt.

Ez a csend nem gyengeség, hanem teljes ráhagyatkozás az Atyára.

Jézus nem hallgatott el az igazság elől, hanem akkor maradt csendben, amikor a szeretet többet mondott minden szónál.

Az engesztelés a csendben mindig krisztusi csend: nem passzivitás, hanem engedelmesség.

3. A csend mint engesztelő magatartás

Az engesztelés a csendben nem azt jelenti, hogy az ember nem tesz semmit.

Hanem azt, hogy nem önmaga körül forog.

Csendes engesztelés:

  • amikor nem válaszolunk indulattal,
  • amikor nem védjük magunkat mindenáron,
  • amikor nem mi akarjuk kimondani az utolsó szót.

Ez a csend nem elfojtás.

Ez a csend Istennek átengedett belső tér.

Az engesztelő csend nem némaság, hanem bizalom.

4. A belső csend megtisztulása

A valódi csend nem könnyű.

Felszínre hozza a zűrzavart, a türelmetlenséget, az önigazolást. Ezért a csend nem technika, hanem lelki út, amely tisztulást igényel.

A katolikus tanítás világos: a megtisztulás mindig kegyelem, nem önnevelés.

A csendben az ember nem „jobbá válik”, hanem igazabbá.

Ez az igazság nem mindig kényelmes, de felszabadító.

5. Engesztelés a rejtettségben

Az engesztelés egyik legmélyebb formája a rejtettség.

A katolikus hagyomány soha nem kereste a látványos engesztelést.

A csendben végzett engesztelés:

  • nem keres elismerést,
  • nem számol eredményt,
  • nem hivatkozik önmagára.

Ez a rejtettség nem eltűnés, hanem Krisztushoz hasonulás, aki harminc éven át rejtett életet élt Názáretben.

Isten előtt a rejtett hűségnek örök súlya van.

6. A csend és az Egyház közössége

Fontos hangsúlyozni: a keresztény csend soha nem elszakadás az Egyháztól.

Az engesztelő csend nem individualista, hanem közösségi távlatú.

Aki csendben engesztel:

  • az Egyházért imádkozik,
  • a világért hordoz terheket,
  • Krisztus Testének javára él.

Ez a csend nem pótolja a szentségeket, hanem elmélyíti az azokból fakadó életet.

7. A csend mint állandó készenlét

Az engesztelés a csendben végül nem külön gyakorlat marad, hanem belső készenlét:

  • készség az engedelmességre,
  • készség a szeretetre,
  • készség a felajánlásra.

Ez a csend nem zár el a világtól, hanem megtanít Isten szemével jelen lenni benne.

8. Ima

Uram Jézus Krisztus! Te a csendben is az Atyára hagyatkoztál. Taníts meg olyan csendre, amely nem elfordulás, hanem szeretet. Fogadd el mindazt, amit kimondani nem tudok, és alakítsd engeszteléssé Egyházadért és a világért.

Ámen.

Címkézve: