Előszó egy négy részes sorozathoz

Az engesztelés szava sokak számára nehezen érthető.

Van, akiben félelmet kelt, mások számára idegennek vagy túlzónak tűnik. Gyakran félreértik: mintha az ember saját erejéből akarná „jóvátenni” a világ bűneit, vagy mintha Krisztus áldozata nem lenne elégséges.

A Katolikus Egyház tanítása világos: egyetlen megváltó áldozat van, Jézus Krisztus keresztáldozata. Ehhez semmit nem lehet hozzátenni, és abból semmit nem lehet elvenni. Az engesztelés nem kiegészíti Krisztus művét, hanem részesedés benne.

Az engesztelés lényege nem a szenvedés keresése, nem önvád, és nem teljesítmény. Az engesztelés válasz Isten szeretetére egy olyan világban, amely gyakran elfordul Tőle. Ez a válasz nem elsősorban szavakban vagy rendkívüli tettekben nyilvánul meg, hanem felajánlott életben.

A keresztény engesztelés mindig Krisztushoz kötött:

• az Eucharisztiában gyökerezik,
• az Egyház közösségében él,
• a szeretet és az irgalom útján jár.

Aki engesztelő életre hivatást érez, az nem külön útra lép, hanem mélyebben belép a keresztény élet középpontjába. Az engesztelés nem kivon a világból, hanem megtanít azt Isten szemével hordozni. Nem elnémítja a lelkiismeretet, hanem megtisztítja. Nem elszigetel, hanem közbenjáróvá tesz.

Ez a sorozat nem kíván minden kérdésre választ adni.

Célja nem az, hogy rendszerezze az engesztelés „technikáit”, hanem hogy lelkületet formáljon. Olyan belső utat szeretne megmutatni, amelyben az engesztelés nem külön feladat, hanem életforma.

A következő lelki tanulmányok egymásra épülnek:

• az engesztelés mint életforma alapjait járják körül,
• az Eucharisztiához kapcsolják az engesztelő életet,
• megmutatják a szenvedés és a csend helyét az engesztelésben.

Aki ezeket az írásokat olvassa, ne siessen.

Nem gyors megértésre születtek, hanem elidőzésre.

Nem vitára hívnak, hanem imádságra.

Ha akár egyetlen mondat közelebb visz ahhoz, hogy életünket Krisztushoz kapcsolva ajánljuk fel az Egyházért és a világért, akkor elérték céljukat.

Az engesztelés mint életforma

Lelki tanulmány 1. rész

1. Nem alkalom, hanem irány

Sokan úgy gondolnak az engesztelésre, mint egy-egy különleges alkalomra: elsőpéntekre, virrasztásra, szentségimádásra. Ezek valóban fontosak, de az engesztelés lényege nem itt kezdődik – és nem is itt ér véget.

Az engesztelés nem elsősorban esemény, hanem belső irányultság. Egy olyan életforma, amelyben az ember nem önmaga körül forog, hanem Krisztus felé fordul, és vele együtt hordozza a világ sebeit.

Engesztelőnek lenni nem azt jelenti, hogy valaki „többet imádkozik másoknál”, hanem azt, hogy élete mélyén válaszolIsten szeretetére. Arra a szeretetre, amelyet oly gyakran elutasítanak, félreértenek vagy egyszerűen figyelmen kívül hagynak.

2. Krisztus engesztelő élete

Jézus egész élete engesztelés volt – nemcsak a kereszthalála.

Engesztelés volt az, ahogyan az Atyára hagyatkozott.

Engesztelés volt a csendje, amikor félreértették.

Engesztelés volt a türelme, amikor elutasították.

Engesztelés volt a szeretete azok felé is, akik nem viszonozták.

A kereszten nem „hirtelen” lett engesztelő áldozat. A kereszt beteljesítése volt annak az életnek, amely teljesen az Atyának volt felajánlva.

Ezért az engesztelés mint életforma mindig krisztusi életforma: nem külön feladat, hanem az Ő lelkületének átvétele.

3. Mit engesztel az engesztelő ember?

Fontos kérdés: mit is „tesz jóvá” az engesztelés?

Nem jogi értelemben vett kárpótlásról van szó. Az engesztelés nem számol, nem mérlegel, nem „kiegyenlít”.

Az engesztelés válasz:

• válasz a közönyre szeretettel,
• válasz a bűnre irgalommal,
• válasz az Isten iránti feledékenységre hűséggel.

Az engesztelő ember nem mások bűnét elemzi, hanem saját életét ajánlja fel. Nem vádol, hanem hordoz. Nem ítél, hanem imádkozik.

4. A mindennapok engesztelése

Ha az engesztelés életforma, akkor ott van a hétköznapokban is:

• a fáradtságban,
• az el nem ismert szolgálatban,
• a csendben viselt terhekben,
• az újrakezdésekben.

Engesztelés az, amikor valaki nem keményedik meg, pedig oka lenne rá.

Engesztelés az, amikor a panasz helyett imádság születik.

Engesztelés az, amikor a kereszt nem lázadást, hanem felajánlást szül.

Ez az engesztelés nem látványos. De Isten előtt súlya van.

5. Az Eucharisztia, mint az engesztelő élet forrása

Engesztelő életforma nem létezik az Eucharisztia nélkül.

A szentmise nem „lelki feltöltődés”, hanem bekapcsolódás Krisztus áldozatába. Aki tudatosan vesz részt benne, az nem kívülálló, hanem részes.

A szentségimádásban pedig az ember megtanul csendben jelen lenni ott, ahol Krisztus értünk van jelen. Nem beszélni kell, hanem maradni.

Ez a maradás formálja az engesztelő szívet.

6. Engesztelés az Egyházért és a világért

Az engesztelés soha nem magánügy.

Mindig túlmutat az egyénen:

• az Egyház sebeiért,
• a hit elhalványulásáért,
• a szeretet kihűléséért,
• a szenvedőkért és elhagyottakért.

Az engesztelő ember nem menekül a világ elől, hanem imádságban hordozza azt. Nem mindenre van válasza – de jelen van Isten előtt azok helyett is, akik már nem keresik Őt.

7. Felajánlott élet

Az engesztelés végső soron felajánlott élet.

Nem tökéletes élet. Nem hősies élet.

Hanem őszinte, Istennek átadott élet.

Aki ezt az utat választja, nem lesz „különlegesebb”, de hűségesebb. Nem lesz mentes a szenvedéstől, de értelmet talál benne. Nem lesz zajos, de csendben termékeny.

8. Ima lezárásként

Uram Jézus Krisztus, fogadd el életemet engesztelésül. Amit nem értek, azt is Rád bízom, amit nem tudok megváltoztatni, azt Neked ajánlom fel. Taníts meg úgy élni, hogy minden napom válasz legyen szeretetedre.

Ámen.