Lelki tanulmány 2. rész
1. Az engesztelés forrása
Az engesztelő élet nem emberi elhatározásból születik.
Ha csak akarat kérdése lenne, hamar kifáradna. Az engesztelés forrásból él, és ez a forrás az Eucharisztia.
A szentmisében nem pusztán emlékezünk Krisztus áldozatára, hanem jelenvalóvá válik az a szeretet, amely a kereszten önmagát adta. Az engesztelés nem más, mint válasz erre az önátadásra.
Aki az Eucharisztiából él, az nem kívülről szemléli Krisztus áldozatát, hanem belekapcsolódik.
2. Krisztus felajánlása és a mi válaszunk
A felajánlás pillanatában a pap Krisztus nevében mondja:
„Ez az én testem… ez az én vérem…”
De az engesztelő lélek ilyenkor csendben hozzáteszi:
„Ez az én életem is.”
Nem tökéletes, nem rendezett, nem mindig érthető – de felajánlható.
Az engesztelés nem azt jelenti, hogy „méltóvá válunk”, hanem azt, hogy átadjuk magunkat.
Krisztus nem vár kész áldozatot.
Ő alakítja át azt, amit elé helyezünk.
3. A szentmise, mint engesztelő jelenlét
Sokszor megszokásból veszünk részt a szentmisén. Pedig minden szentmise kozmikus esemény: Krisztus az Atya előtt áll értünk és velünk.
Az engesztelés itt nem külön cselekmény, hanem belső részvétel:
- amikor nem csak hallgatjuk az igét, hanem hagyjuk, hogy megítéljen,
- amikor nem csak áldozunk, hanem engedjük, hogy Krisztus átformáljon,
- amikor nem sietünk ki, hanem maradunk hálát adni.
Az engesztelés az, amikor a szentmise nem ér véget a templomajtónál.
4. Szentségimádás: maradni az Engesztelővel
A szentségimádás az engesztelés iskolája.
Ott tanuljuk meg azt, amit a világ nem ért: jelen lenni csendben.
A szentségimádásban nincs teljesítmény.
Nem kell szépen imádkozni, nem kell sokat mondani.
Elég maradni.
Maradni ott, ahol Krisztus értünk maradt.
Ez a maradás lassan átalakítja a szívet.
Az engesztelés itt nem tett, hanem állapot: Isten előtt vagyok mások helyett is.
5. Az Eucharisztia és a világ sebei
Az Eucharisztia nem elszakít a világtól, hanem mélyebben belehelyez.
Aki engesztelő szívvel él, az a világ sebeit nem elemzi, hanem hordozza.
A hit gyengülése, az Egyház fájdalmai, az emberi közöny – mind ott vannak az oltár előtt. Nem megoldásért, hanem irgalomért.
Az engesztelő ember nem kér számon, hanem közbenjár.
6. Eucharisztikus élet
Az engesztelés végső soron eucharisztikus élet:
- hálaadás akkor is, amikor nehéz,
- hűség akkor is, amikor nincs visszajelzés,
- szeretet akkor is, amikor nem viszonozzák.
Az Eucharisztia megtanít önmagunkat megtörni, hogy mások élhessenek.
7. Ima
Uram Jézus Krisztus! Jelen vagy az Oltáriszentségben értünk. Taníts meg Téged szemlélve felajánlott életet élni. Fogadd el mindazt, amit eléd hozok, és alakítsd engeszteléssé szeretetedben.
Ámen.
