Gyermeki, egyszerű szívvel. Az imádság megkezdése előtt készülődjünk a nagy eseményre! Tegyünk rendet magunk körül, mert most az Ég és Föld Királynőjét látjuk vendégül! Kitehetünk magunk elé egy szentképet, vagy ikont, ami a Szűzanyát ábrázolja. Ez emlékeztet mindvégig az Ő jelenlétére. Meggyújthatunk egy gyertyát is, ami Krisztust jelképezi. Ez a meghitt légkör segít összeszedetté válni. Tartsunk rövid bűnbánatot, hogy napi hibáink, bűneink ne akadályozzanak az imádságban (pl. elmondjuk a bánatimát a szentmise elejéről: Gyónom…). Ezután gyermeki közvetlen kedvességgel, egyszerű szavakkal hangolhat bennünket néhány gondolat az adott szentolvasó témájában.
A Hiszekegy elmondásával megvalljuk és fölélesztjük háromságos hitünket. A Miatyánk emlékeztet arra, hogy kéréseink, imáink a Mennyei Atyához szólnak. (Minden tizedet, vagy az egész rózsafüzért jó, ha felajánljuk valamilyen szándékra. Pl. egy betegért, egy bajban lévő személyért, a bűnösökért, hazánkért, vagy engesztelésül bizonyos bűnökért, stb.) A három Üdvözlégyben pedig segítségül hívjuk a Szentlelket, és kérjük, hogy szítsa föl bennünk a keresztségben kapott hit, remény és szeretet isteni erényeit (a többi három titoknál az egyéb erényekre figyelünk). Mielőtt elkezdünk egy tizedet, mondjuk be a titkot és olvassunk hozzá elmélkedéshez alkalmas gondolatokat. Várjunk pár pillanatig, hogy szívünket átjárhassa az adott titok légköre. Miközben a Miatyánkot és a tíz Üdvözlégyet imádkozzuk, gondolatban időzzünk a titkoknál. Így válik az egész elmélkedő imádsággá. Ez többféle módon is lehetséges.
Megtehetjük, hogy figyelmünket a titokhoz kínált egy-egy alap gondolatra irányítjuk (pl alázat, engedelmesség stb). Az adott szereplő ilyen figyelésével egy idő után ösztönösen felébred szívünkben a vágy, hogy utánozzuk azt, amit az adott szereplőnél megfigyeltünk. Így segít a rózsafüzér, hogy egy-egy erényt elsajátítva, hasonlóvá váljunk Jézushoz és Máriához.
Megtehetjük azt is, hogy a tized elmondása közben az adott gondolatokon tűnődünk, vagy pedig megpróbáljuk átérezni azt, amit abban a jelenetben a Szűzanya érezhetett a szívében. Így segít a rózsafüzér abban, hogy a szívünkkel lássuk Jézus életét, és hogy bensőséges, mély kapcsolatunk alakuljon ki a Szűzanyával.
Végül megpróbálhajuk azt is, hogy az adott titok minden egyes mozzanatában egy Üdvözlégy elmondásával köszöntjük a Szűzanyát. Vegyük például a 2. Örvendetes titkot: Mária útra készülődik: Üdvözlégy… Mária útnak indul: Üdvözlégy… Mária körülnéz útközben: Üdvözlégy… Mária közeledik Zakairás házához: Üdvözlégy… Belép a házba: Üdvözlégy… Meglátja Erzsébetet: Üdvözlégy… stb. Még végig sem veszünk minden mozzanatot, már el is fogyott a tíz Üdvözlégy. Így tanít a rózsafüzér arra, hogyan tudjuk saját életünk eseményeit a Szűzanyával együtt átélni.
Egy-egy tized után megpihenhetünk egy kicsit. Elénekelhetünk egy éneket, vagy mozoghatunk, járkálhatunk egy kicsit, vagy iszunk egy korty vizet. Azután újból összeszedjük magunkat, és nekifogunk a következő tizednek. Így a gondolataink nem fognak elkalandozni, szétszóródni. Az utolsó tized után, az egész rózsafüzér befejeztével azonban maradjunk nyugodtan a helyünkön és engedjük, hogy az egész imádság folyamán a szívünkben kialakuló béke és csönd áthassa egész lényünket. Most ne siessünk! A meghitt, bensőséges légkör annak jele, hogy egészen közel kerültünk Istenhez. Ne keressünk gondolatokat, ne mondjunk semmit, csak pihenjünk meg ebben a szelíd, békés csöndben. Nagyon értékes percek ezek! Ne szalasszuk el! Isten tevékenykedik most a lelkünkben. Gyógyítja, alakítja, formálgatja tetszése szerint. Ez pedig a lelki élet és a lelki előrehaladás szempontjából döntő fontosságú! Ha lehetséges, várjuk meg türelmemmel, amíg ez a bensőséges állapot lassan magától megszűnik. Gyakoroljuk ezt minden alkalommal, és egy idő után megérezzük, megtapasztaljuk, miről is van szó. Így válik teljessé és gyümölcsözővé számunkra ez a csodálatos imádság. Így fedezhetjük föl a rózsafüzér mélységét és igazi gazdagságát. Megtapasztaljuk, átéljük, hogy a Szűzanya Jézushoz visz közel bennünket, és mint Édesanyánk, fogja a kezünket, amikor belépünk Isten békéjébe, csöndjébe, az imádság boldogító világába.
Magyar Pál atya
